2020. január 21., kedd

Amikor először megláttalak

Osztálytársak vagyunk. És azt hiszem visszafordíthatatlanul beléd szerettem.
Tisztán emlékszem az első találkozásunkra, ami szeptember 2. volt.
Az első napon szokásomhoz híven elkéstem az iskolából. 30 perces késéssel betoppantam az osztályba, ami tele volt számomra vadidegen diákokkal. Te legelöl ültél a teremben, és én nem tudom miért, de Tőled kérdeztem meg, hogy leülhetek e Melléd. Te természetesen udvarias fiú létedre igent mondtál, majd bentebb  húztad a széket, hogy betudjak ülni Melléd. Emlékszem, hogy ki kellett tölteni egy önismereti tesztet, és írnunk kellett magunkról angolul egy rövid bemutatkozást. A legkevésbé sem voltál szimpatikus számomra, nem értem, hogy miért. Ami biztos, hogy egész nap kétségbeesetten a nevedet próbáltam lelesni a papírodról. Pedig tudtam, hogy még találkozunk. És talán már akkor éreztem, hogy több leszel nekem, mint egy osztálytárs...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése